Kaiser József: Fafényezési eljárásokban az asztalosiparban

A fának a fényezésére századokon át kb. egészen a múlt század végéig kizárólag a sellak szolgált. Ez a körülmény mindenesetre a sellaknak mint fényező anyagnak elsőrendűségét bizonyítja, de a sellak jósága mellett szól az is, hogy a mai kor asztalosa is a legszívesebben a sellakkal fényez. Mindezek dacára a sellakpolitúrozás technikája kezd visszafejlődni. Ezen visszafejlődésnek az oka, hogy a gyárüzemek gyorsabb termelése nem tud alkalmazkodni a sellakpolitúrozás hosszadalmas műveleteihez. A gyárak gyorsítani akarták a fényezési folyamatot és e kísérletek nem hozták meg a sellakpolitúrral elért eredményt; a fa lyukacsai kiszürküllek, az olaj kiütött, így a felületek rövid idő múlva homályosak, elkentek lettek és nem fénylettek. Nem maradt tehát más választás, mint vagy visszatérni a sellakpolitúrozás szolid, de hosszadalmasabb kiviteléhez, vagy új anyagokat keresni a fának fényezésére. Az e téren végzett kutatásoknak köszönhetjük, hogy ma már a sellakpolitúrozáson kívül, két olyan fényezési eljárást is ismerünk, melyeknek anyaga teljesen egyenértékű a sellak anyagával, az eljárási mód pedig mindkét esetben a sellakpolitúrozásnál rövidebb munkaidőt vesz igénybe.