Samoday Lajos: Faszobrász szakmai ismeret

Az embernek a faanyag iránti vonzalma igen régi. Más építő- és díszítőanyagok mellett a fát mindig különös előszeretettel használta. Kezdetben mivel a nyers fát nem tudta feldarabolni, primitív bútorait és használati tárgyait a természetadta ledőlt facsonkok, villás ágak, görbe gyökérdarabok képezték. Amikor már az ember az egyszerű famegmunkálásra képes volt, díszítő érzéke is kezdett kialakulni: Már az egy darabból készített tárgyakat a használati célon túlmenően figurális ős ornamentális faragással látta el. A fafaragás a legrégibb művészeti technikának tekinthető, amely már az ókori népeknél igen fejlett volt.
Az i.e. kb. 3000 és 2000 között Egyiptomban készült faragványok már magas színvonalúak. A kairói és a bulaki múzeumban őrzött faplasztikák a természet csodálatos megfigyeléséről tanúskodnak – akár a királyok és magasrangú hivatalnokok, akár az egyszerű nép ábrázolása volt a témájuk.
Az Észak-Európában itt-ott ma is látható ősrégi faépítmények homlokzatát, ajtókereteit maguk az építők és az ácsok egyenes vésővel vagy szekercével zegzugos vonalakkal, bizonyos ritmus szerint ismétlődő négyszögekkel, háromszögekkel és más egyszerű motívumokkal vésték tele. Ezáltal egyes felületek rendszerint „rovásos” díszt kaptak.
Később a fafaragás technikája finomodott. Nem elégedtek meg többé az ékrovással, hanem sárkányok, madarak ős más állatfigurák mellett növényi elemeket is alkalmaztak. Nem is maradtak meg a laposfaragásnál, hanem .a körvonalat bemélyítették, a díszek közötti fát kiemelték.
 

Fénymásolt lapok egybefűzve, tehát minden második oldal üres.