Samoday Lajos: Intarziakészítő szakmai ismeret

Az intarziakészítés a közízlésnek és a rendelkezésre álló technikai eszközöknek megfelelően változott, fejlődött. Valószínűleg az egyszerű famozaikból alakult ki.
Már a régi egyiptomiak az időszámításunk előtti második évezredben - fába süllyesztett betétként - nemcsak különféle fákat, hanem más anyagokat is felhasználtak egyes fatárgyak, bútorok díszítésére.
A munkamódszert évszázadokig csak lassan, lépésről-lépésre javították. Fokról-fokra fejlesztették a technikai eljárást, módosították a késeket, új módon állították elő a furnérokat és ragasztókat. Így tökéletesedett a famozaik és az intarzia, így tudták a mindenkori megrendelőket díszített fatárgyakkal ellátni.
Az intarzia, mint síkdíszítmény, igen tartós és nemes anyagokat használ fel. Ezért nemcsak a régi stílusokat utánzó bútorokra, hanem a különféle bútorlapokból álló nagy síkfelületeket mutató korszerű berendezési tárgyakra is illik. Újabban a kislakásokban a bútorformák egyszerűsödtek, célszerűbbek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bútorokon teljesen megszűntek a görbe, változatos körvonalak, a megfelelő helyen alkalmazott faragványok és az intarziák.
Igen érdekesen fokozzák az értékes hazai és külföldi furnérokból készült intarziák művészi hatását az újabb fényezési eljárások is, mint például a nitrolakk, a poliészterlakk.