Kosár
"A történet egy varjúról szól, amelynek suhancok kiverték a fél szemét, és a varjú kivert szemére egy szebb világot látott... És akkor elszökött a gyerekektől, és kisiklott a templomtoronyból, és repült, repült szakadatlanul az után a világ után, amit arra a szemére látott, amelyiket kiverték a suhancok... mialatt az egészséges fél szemével egy szürke és unalmas, rút világot látott... és addig repült, amíg alá nem zuhant a kimerültségtől... De ez a történet olyan embereknek szól, akiknek nem adatott meg, hogy a világot elfogadhatóbbnak lássák, mint amilyen..." Bohumil Hrabal
Hrabal utolsó, saját kezűleg készített portréját tartja most kezében az olvasó. E levelekben, amelyek egy fiatal amerikai lányhoz íródtak, az öregedő Hrabal ír az idős ember kiszolgáltatottságáról, macskái iránti szeretetéről, a rendszerváltozás örömteli eseményeiről és arról, hogyan gabalyodott bele a kommunizmus utolsó éveiben a belügyesek szőtte hálóba. A mindennapok misztikája jelenik meg közelmúltunk történelmének legérdekfeszítőbb pillanataimban is – hrabalian keserédes formában.
