Ladislav Fuks: Utazás az Ígéret Földjére; Hang a sötétből

1938 egy reggelén rozoga motoros komp indul el Bécsből, horogkeresztes zászlaja alatt néhány családdal, egy operaénekesnővel és egy rabbival, hogy vagyonuk hátrahagyása fejében eljuthassanak a Fekete-tengerig, s onnan majd ki-ki a maga remélt ígéret földjére. Különös utazásuk az indulás derűs, reményt keltő perceitől döbbenetes, végig félelmetes modern balladává lesz a rendkívüli helyzeteket amúgy is oly erőteljesen megjeleníteni tudó Fuks tolla alatt. A kötet másik írásában a történet fantasztikus kerete csak arra szolgál, hogy az előbbi írás mondanivalóját, az ember ember által való megalázásának ott csak áttételesen ábrázolt kérdéskörét teljes mélységében és közvetlenül tárgyalhassa. Valójában egyetlen hatalmas dialógus ez az írás az üldözött, és annak erkölcsi jóba vetett hitéért cserébe minden földi jót kínáló titokzatos idegen között. Egy világ végét idéző háború, egy elpusztult város romjai és lángjai a háttér kettőjük párbeszédéhez, mely a formailag mindig újat kereső Fuks újabb bravúrja, noha szerény alcíme szerint csak "Tanúságtétel Arjeh lény győzelméről." Azt a meg nem alkuvó humanizmust, amelyet Fuks oly magas irodalmi szinten képvisel, a magyar olvasók már megismerhették a Mundstock úr, a Változatok sötét húrra és A hullaégető című műveiből. A kötet két írása e korábbi műveinek kiteljesítéseként is felfogható.