"Torz árnyakat vetve bizarr palotákra
színházi pályok és bárszékek fölött
hőmérőként lüktet a neonok árnya
mint ha ősredőben váltóláz dúl hörög
A város kivénhedt cédaként dőzsolve
mohó kéjjel issza magába a mámort
s mikor kiapad a vértavak öble
egymást marcangolják szomjasan a csápok..."
Részlet Vilém Závada Városi képek című verséből