Sajó Péter: A Planetárium technikája

A Népliget Elnök utca felőli részén már messziről feltűnik egy hatalmas, kupolával fedett épület, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Planetáriuma. A főbejáraton belépve, a pénztárhelyiségek előcsarnoka után, egy 40 méter átmérőjű, gyűrű alakú körcsarnokba jutunk. A márvánnyal borított falakon kivilágított, nagyméretű csillagászati felvételeket, kisebb szekrényekben régi műszereket és dokumentumokat láthatunk. A látogató hangulatos zene mellett körbesétálva megtekinti a látnivalókat, és máris szól a hangjelzés: foglaljuk el a helyünket a kupolában. A kupolaterem ajtaján belépve a félhomályos, kör alakú terem közepén, színes fényekkel megvilágítva, különös formájú, nagy műszer vonja magára tekintetünket.
A planetárium-műszer feladata, hogy a fehérre festett, félgömb alakú kupola belső felére kivetítse a valóságos égboltnak megfelelően a csillagokat, bolygókat. Napot, Holdat és egyéb égitesteket. Segítségével az időjárástól és napszaktól, a városi zavaró fényektől, füsttől és portól függetlenül bármikor bemutathatók a csillagos égbolt jelenségei. A műszer rendkívül sokoldalú, képes valósághűen utánozni mindazokat az égi mozgásokat és jelenségeket, amelyeket innen a Földről, sőt más égitestekről láthatunk, azzal a lényeges különbséggel, hogy a valóságban napokig, évekig, évezredekig tartó égi változások néhány perc alatt létrehozhatók.