Kosár
Apa, mi van a csillagok mögött? Röviden válaszolt:
- Csillagok!
Ugy gondoltam, félreértett, azt akartam tudni, mi jön a csillagok után, azt válaszolta, hogy ő érti a kérdésemet, de csak megismételni tudja, amit mondott, a újabb csillagok jönnek.
Tehát soha nem érnek véget? - kérdeztem. Miért kellene véget érniük? válaszolta.
Úgy éreztem noha kifejezni nem tudom -, hogy a számok olyasvalamik, amelyek az ember elméjében léteznek. A csillagok azonban a valóságban vannak; ezért azt az állitást, hogy számuk végtelen, másképp is meg kellene tudni okolni, nemcsak visszakérdezéssel:- Miért kellene véget érniük?
Akárhogy is, apám révén ekkor kerültem először egyelőre csak laza - érintkezésbe a manapság ,,kozmológiának" nevezett problémával: azzal a kérdéssel, hogy a csillagok összességéről nemcsak gondolkodni lehet, hanem esetleg bizonyos okokból egy napon el is kell róla gondolkodni.
... egy napon elhatároztam, csillagászatot tanulok az egyetemen, sőt csillagász leszek...
