V. A. Ambarcumjan: Fejlődő világegyetem. Tanulmányok

Ez a kötet nemcsak stílusában tér el sorozatunk javától, hanem időbeágyazottságában is. Nem egy új tudományágról szól, hanem egy elég régiről, hiszen a kozmogónia már Kant és Laplace munkássága óta tudománynak tekinthető. Nem a legeslegújabb „szenzációs” felfedezéseket ismerteti és nem a holnap tudományát szeretné előrevetíteni. Inkább összegez egy kutatási területet 1947-ben és 1957-ben, egy másikat 58-ban, mindkettőt 75-ben. Ezek az összegezések egy életpálya, egy tudománytörténeti korszak és egy kutatási módszer történetének mérföldkövei: a pálya csúcsától és a módszer virágkorától az új generáció és az új módszerek előretöréséig. Bár hajlamosak vagyunk arra, hogy korunk tudományos életéből csak a nyitást, a felfelé ívelést, az újdonságot lássuk meg, a „ma” megértéséhez szükségünk van arra is, hogy néha számba vegyük, mi az, ami most zárul le, mi az, amire az új épül.