Szécsényi-Nagy Gábor: Túl a Tejútrendszer határain

A csillagászat a legősibb tudomány. Talán kissé elfogultnak tartanak e pillanatban kedves Olvasóim, de kérem tartsanak velem, s meggyőződhetnek állításom helyességéről! Könnyen bebizonyítható, hogy elsőként a természettudományok elődei alakultak ki. Közülük is főként azok, amelyek feltűnő természeti jelenségekhez kapcsolódnak. Gondoljuk csak meg, mi volt a legfontosabb a tüzet még nem ismerő elődeink számára? Természetesen a táplálék megszerzése. Az ősember sem látott jobban a sötétben, mint mi, így legalább olyan fontosnak tarthatta a Nap fényét, mint melegét. Hamarosan észrevette, hogy egyszer a sötét éjszaka, máskor a fényes nappal hosszabb. Ily módon az évet a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség két részre osztja. Az is feltűnő, hogy a napkelte és a napnyugta iránya az év folyamán megváltozik. A nyári napfordulótól kezdve a Nap egyre délebbre kel (továbbra is az északi féltekéről vizsgálva a jelenségeket), míg eljut egy minden helyen kijelölhető, és ott meglehetősen állandó délkeleti irányba... A csillagok fényesség szerinti csoportosítása is ókori eredetű, és az is biztos, hogy az égen való könnyebb tájékozódás érdekében régóta csillagképekbe osztják a csillagokat.˝