Sándor Iván: Mikoriak a golyónyomok?

„... lovasok léptettek elő fekete mocsárból. Fekete köpenyük volt. Lovaik lába, habár az állatok elmerültek a vízben, jól látszott, mintha üvegtengerben gázoltak volna. Felfelé kapaszkodtak, miközben amiben utat törtek, mint egy földgömb, visszafelé forgott. A haladás látható volt, de előrejutás nem történt. Ebben a vízióban minden bizonnyal a históriáról vallott álláspontom és már tudtam, hogy a kép végigvonul majd a regényen...”
A Századvégi történet születés-körülményeiről mondja ezt a kötet egyik beszélgetésében Sándor Iván, de minden munkájának, regényének, esszékötetének mögöttes világára is érvényes a kép.
Földényi F. László írja egy másik regényéről, a Tengerikavicsról: egyetlen témája van, a történelem különös ésszerűtlensége, amely végső soron magának a létezésnek az ésszerűtlenségéből következik, az emberi faj azon furcsa ösztönösségéből, hogy miközben önnön jövőjét építi, egyszersmind makacsul, örökösen el is rontja a saját sorsát...”
 

Sándor Iván dedikációjával.