Kosár
Sok mindenen átmentünk, átsétáltunk, átestünk mi együtt. Volt, ami megérintett, néhány pillanatra vagy örökre. Ezek az érintések, nyomok rajzolják be arcunkat, szemünket. bensőnket. Megszínesedik a hajunk, megváltoznak a gondolataink. Páncélt öltünk, vértet, selyemruhát, levélgúnyát, bundát, sokféle rétegbe öltözünk, rejtőzünk. És megmutatkozunk. A bőrünk csupa jel, sosem volt vagy levethetetlen sors díszíti. Próbáljunk meg kinézni állapotainkból, visszanevetni az évszakokra, arra a természeti világra, amelyből vétettünk. Higgyünk a megújuló, ásványi erőkben és ne adjuk alább a teremtésnél. Legyünk együtt, legyünk verssé, legyünk szétkiálthatóak.
Kolozsvár, 1988. október 18.
„Lepörgött, elgurult az év, az elképzelések és nagy várakozások egy szeme. Már csak az bizonyosság, ha napvilágot látunk.
E könyv versei az 1983 és 1989. december 31. közötti időben íródtak – ez a harmadik nekifohászkodás a vízrebocsátás előtt.”
Kolozsvár, 1991. március 17.
Balla Zsófia
