"Részlet Helén Sanchez naplójából: Valaki, akit eddig nem ismertem – legyen KD –, bekéretett a székházba, és a bizottságról faggatott. Figyelmeztetett, hogy mi célból juttattak be. Semmitmondó válaszaimmal nincs megelégedve. Úgy tűnik, a bizottság másik független tagjáról akar megtudni valamit. Talán, hogy befolyásolható-e. Aztán sikerült másra terelnem a szót: őrá. Ez mindig beválik! Öt percbe sem telt, már dicsekszik: milyen elismerten sportos. A műfaja: a vízszintes maraton. Nagyot röhög a saját viccén. Közben les. Szemérmesen lehajtom a fejem, majd úgy nézek fel rá. Némelykor tényleg utálom magam."
"Bármi hasonlatosság élő személyekkel, mai eseményekkel nem a véletlen műve. Abból ered, hogy minden korban, minden társadalomban vannak önfeláldozók és önzők, naivak és rafináltak, gyengédek és erőszakosak, befogadók és kirekesztők, megértők és intoleránsak, szeretetre és hatalomra vágyók, igazak és hamisak, jók és rosszak. És a jók csendesek, türelmesek és "meghunyászkodók", míg a rosszak kiharcolják jogosnak hitt jussukat: elnyerik a hatalmat fölöttük."