Zalán Tibor: Amerika, körülírások, munkapad

 Az olvasó gyanakodva vonhatja össze a szemöldökét. Újabb útleírás Amerikáról? S nyomban tolakszik is szájára a kérdés: miben különbözik ez a mostani útinapló a többitől, az őt megelőző megszámlálhatatlan soktól, mely Amerikáról íródott, szerelmesen vagy utálattal, hűvös fintorgással vagy leplezetlenül forró gerjedelemmel? Úgy gondoljuk, az az alapvető különbség, hogy Zalán Tibor könyve nem útleírás. Nem is napló. Nem Amerikáról szól és nem Zalánról. Mindkettőről ugyan, de a könyvet mégsem ez teszi izgalmassá. A szerző a tétovázó, az önnön lehetőségeitől megriadt lélek dilemmájaként megjelenő Amerikát próbálja meg leírni, a személyiségét ért definiálhatatlan „sérelmek", rezdülések, megrendülések, változások és felismerések - néha a kíméletlenségig hatolóan - őszinte, s bevallottan tanácstalan felmutatásával. Nincs szándékában versenyre kelni a téma (Amerika) szakembereivel. Nem igazságokat, de kétségeket akar elmondani, nem ítélni, de elfogadni, nem rábeszélni, de elfogadtatni, nem behódolni, de befogadni, nem megmagyarázni, de érteni, és nem hasbeszélni, de megértetni akar. Tanulságos lenne összeszámolni, hányszor fordul elő a szeretet szó e kötet lapjain. S eltűnődni azon, miért. S hogy mennyire lehet, mennyire kell ezt komolyan venni. A kínlódást, mely csukogatja-nyitogatja a megszólalás lapjait a maga sajátos, fanyar ritmusában. Tíz hét Amerikában, tíz hét a "másik bolygón". Zalán költő, tehát akarata ellenére felfokozott lelkiállapotban él át mindent, ami vele történik. És ezzel magyarázható az is, hogy mások a válaszai a megélt jelenre; a kérdései is mások. E könyv nem tartalmaz képeket. A szerkesztő nem tartja szükségesnek illusztrálni a könyv szavait. Hisz abban, hogy ami igazin fontos, az így is meglátható lesz. Sőt, talán csak így lesz majd látható az olvasó számára.

Zalán Tibor dedikációjával.