Kálnoky László: Bálnák a parton

"Bennem zeng a világ, /ki a világot visszazengem. /Évek óta kongatom a harangot /azokért, akik az örökkévalóság /telhetetlen bendőjében tánnek el. /Hiába minden filozófia, / hiába minden öncsaló féligazság, / én is a legfeketébb / felhőkben sodródom majd egyedül /Egyedül tévelygek évmilliárdokon át /a homályos csillagködökben. /Talán csak az önmaga titkait kutatni vágyó /mindenségnek egyik kinyújtott csápja volt / az életem, vagy egy haldokló isten /lemondó legyintése. / De ha még emlékezni tudnék, /büszke volnék rá akkor is, /hogy egy enyésző pillanatra / visszazengtem a világ hangjait." -. olvashatjuk kötetnyitó versében ezeket a telt zengésű, megrendítő szépségű sorokat. Számos ilyen vagy ehhez hasonló, érzékletes, írásmű szerepel a kötetben, melyekben a komor hangvétel ellenére is nyugodtan és bátran, az emberi méltóság és büszkeség kiharcolt fölényében néz szembe a fenyegető elmúlással. De nemcsak azzal törődik; amíg erejéből futja, és lehetősége van rá, friss érdeklődéssel figyeli a világ, az élet és az irodalom dolgait, közvetlen környezetét, s fanyar, ironikus hangon vagy szemérmes, féltő szeretettel, fölényes mesterségbeli tudással, lankadatlan gondolati és erkölcsi igényességgel fogalmazza meg velük kapcsolatos benyomásait, észrevételeit, tanácsait és intelmeit. S mindig a folytatás reményében, az emberi élet, a humanitás védelmében.

A szerző dedikációjával. Az előző tul. pecsétjével a címoldalon.