Somogyi Gábor: Éder Gyula, az ember és a művész

"Éder Gyula munkássága soha nem állt a művészettörténeti érdeklődés középpontjában. A tájékozottabb szakemberek sem tudtak többet, mint amennyit a kézikönyvek írtak róla: hogy Éder a benczúri festészeti hagyomány egyik késői képviselője, Benczúr tanítványa, unokaöccse. A kiállítás-látogató Éder munkáival csak ritkán találkozhatott, a művészeti életet figyelő érdeklődő azonban a műkereskedelemben gyakran belebotolhat a művész egy-egy festményébe. Ki ez a festő? Érdemes-e kutatni sorsa, élete, életműve után, s végül érdemes-e könyvet írni róla, a szinte elfelejtett magyar festőről?
Nos, Somogyi Gábor szépen bebizonyította, hogy érdemes. Megtalálta Éder Gyula életművében azt a két erős pontot, amelyeken keresztül Éder igen stabilan beépíthető a„nagy" magyar művészettörténetbe is. Az egyik ilyen alappont Édernek a karikatúra műfajában teremtett életműve. A magyar művészettörténet régóta adós a hazai karikatúra művészettörténeti földolgozásával. Nemcsak az derülne ki egy ilyen kutatásból, hogy nagy művészeink zöme is szívesen rajzolt karikatúrákat, hanem az is, hogy a műfajban sokszor épp azok voltak a legkreatívabb és legtermékenyebb alkotók, akiknek a festészetben esetleg csak epigonszerep jutott. Éder karikatúrái üdítően szellemesek, művésziek és szókimondóak. S most már látjuk: Éder nélkül a magyar karikatúra története nagyon hiányos lenne. De hiányos lenne, s egész idáig hiányos is volt a korszakról való ismeretünk Éder forrásértékű feljegyzései nélkül is, s ez a másik erős pontja Éder munkásságának, és a róla szóló könyvnek. Éder „könyvelései" olyan értékes forrást jelentenek a századforduló és a kora 20. század művészettörténetéhez, mint amihez csak Barabás Miklós hasonló tartalmú feljegyzései foghatóak."

Somogyi Gábor dedikációjával.