Nádass József: Emberek árnyékkal

"A betévedő idegen talán vigasztalannak tartaná, elviselhetetlenül sivárnak a műtermet, ahol vidáman és elégedetten nagy akarással, teremtő szenvedéllyel dolgozik a festő. De egyszer az a szinte megmagyarázhatatlan vágya támad, hogy kívülről alaposan szemügyre vegye a házat, ahol eddig elégedett örömben élt. Ahogy nézi, rádöbben, nem is arra, hogy mennyire düledező, betegesen kopár omladék, hanem arra, hogy milyen elrontott, reménytelen az élete. Ez a kis, alig pár oldalas írás Nádass József legigazibb mondanivalóját foglalja művészi formába. Csupa elesett kisemberről ír, akik életük egy pillanatában egyszerre rádöbbennek arra, milyen elrontott, reménytelen az életük. Néhányan találkoznak nagyszerű emberekkel, főképpen olyanokkal, akiknek oldalán rendbe jöhetne a sorsuk, de sohasem tudják a ritka pillanatot megragadni. A kispolgár lázadozik tehetetlenül sivár sorsa ellen ezekben az írásokban, és ha el nem is éri, de a bűnhődések közepette számára is felcsillan az újabb reményt adó, biztató jövő. Nádass József moralista, a szó legnemesebb értelmében véve, a szocialista morál magaslatáról szemléli szeretettel és együttérzéssel a kapitalizmus, a polgári világ vergődő, szerencsétlen áldozatait. Kitűnő íróval ismerteti meg az olvasót ez a kötet, mely Nádass József prózai művének legjavát tartalmazza."

A szerző dedikációjával.