Törő István: Hozzátartozó hiányában. Elbeszélések

Szabolcs-SzatmárSzabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem, Nagydoboson, 1949-ben. Mezőgazdász vagyok, esztétikai tanulmányokat folytattam. Eddigi életem során voltam fizikai munkás, ügyintéző, hivatalnok. Jelenleg Budapesten élek, újságíróként napi-hetilapoknak, társadalmi szervezeteknek dolgozom.
Több mint negyedszázada jelennek meg verseim, gyerektörténeteim és elbeszéléseim a legkülönfélébb újságokban, folyóiratokban.
...Sejtem, hogy a lepke élte csak csillogás, mégis annyian válnánk lepkévé, vállalva a veszélyt, a hálóba kerülést, hogy szürke napjainkat beragyogja néha valami csillogás.
Vallom, hogy a napi gondokban őrlődő ember számára az írás olyan, mint a hetedik nap, melyen megpihenni vágyik. Nem old meg ugyan semmit, de valami megnyugvást sugall, elgondolkodtat egy pillanatra. Hatása alatt biztosan, eljut az ember a lényegig, a vállalt sorshoz, s talán könnyebben átvészeli mindazt, ami van: az örök kapaszkodókat, s a kevéske gyönyört löttyintő valóságot...  

Törő István Kósáné Kovács Magdának szóló dedikációjával.

Az örökösök ennek a könyvnek az árát jótékony célra ajánlották föl.