Mózsi Ferenc: Imantra

Mikor először olvastam Mózsi Ferenc verseket (FÖldközelben, 1977.) az első és legfontosabb benyomásom az volt, hogy ez az ember új hangon énekel. Új ez a hang, ismeretlen. De hogy is lenne ismerős, hiszen ez a hang a XXI. századi magyar költészet hangja. Semmivel nem újabb, semmivel nem ismeretlenebb, mint Ady Endre hangja volt a XIX. század végén. Egyszerűen új, mint Ady hangja volt. Aztán, mikor kezembe került első (A képzelet kertjeiben, 1974) és később megjelent minden kötete, meggyőződésem egyre erősödött, egyre szilárdult, hogy a huszonegyedik század, a harmadik milleneum első magyar költőjének a verseit olvasom. Hogy ez a hang első pillanatban "idegen", ismeretlen, az természetes. Olyan természetes, mint ahogy a jövőnek minden ismeretlen alkotórésze ismeretlen, szokatlan. De nem megszokhatatlan.

Csalog Zsoltnak dedikálva. Kétnyelvű.