A modern irodalomtudománynak ma már megvannak az alapdokumentumai. Ezek azonban különféle, nehezen hozzáférhető folyóiratokban és tanulmánykötetekben lelhetők fel. Célszerűnek és időszerűnek látszott tehát egy olyan gyűjteménynek az össszeállítása, amelyben együtt megtalálhatók az irodalomelméleti szakirodalom meghatározó, sokat hivatkozott írásai.
A válogatás és elrendezés fő szempontja az volt, hogy a sokféle iskola, irányzat, szemlélet ellenére az olvasó számára világosan kiderüljön, századunk irodalomtudománya legfőbb vizsgálódási területének az ezernyi elnevezéssel illetett kommunikációs, irodalmi, esztétikai vagy élményfolyamatot tekinti. A kötet ezért a különböző megközelítési kísérleteket e folyamat három fő eleme köré csoportosítja.
Az első fejezet tanulmányai szerző és mű, író és műalkotás viszonyának, tehát a mű létrejöttének, az alkotói tevékenységnek rejtélyes, mindig érdekes és maradéktalanul soha meg nem fejthető talányára próbálnak választ adni - gyakorló szépírók és elméleti szakemberek segítségével.
A második fejezetben, ugyancsak az elmélet iránt érdeklődő irásművészek és az elgondolásaikat konkrét műalkotásokkal szembesítő tudósok kettős megközelítésében láthatjuk egyes irodalmi műfajok, illetve művek összetettségének, rétegzettségének problematikáját.
Az utolsó fejezet pedig mű és befogadó, alkotás és olvasó aktív, dinamikus viszonyának, a modern irodalomtudomány legnevesebb képviselői által előtérbe állított kérdését taglalja; az egész folyamat megítélésének átértékelését veti fel.
Az egyes írások közlésénél eltekintettünk a csak szakemberek érdeklődésére számító hivatkozások, lábjegyzetek ismertetésétől. Ezzel a megoldással, valamint az esszéisztikus jellegű alkotói vallomások szerepeltetésével is az irodalomelmélet sokak számára riasztónak ható ,,tudományosságát" kívántuk oldani. Nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy az írások együttesen bizonyítsák elmélet és gyakorlat, irodalomtörténet és irodalomelmélet, magyar és világirodalom (-elmélet) merev elkülönítésének tarthatatlanságát, ugyanakkor az egymást kölcsönösen kiegészítő, sőt gazdagító kapcsolat lehetségességét, megteremtésének szükségességét.