Bertha Bulcsu: Meztelen a király. Tizenöt portré

Bertha ​​Bulcsu szerint az interjú nem más, mint intézményesített indiszkréció. Kétségtelen… Ajtók, ablakok tárulnak, tárgyak és arcok válnak láthatóvá, érzelmek, bizonytalan vélekedések kapnak értelmezést. Az olvasó a szerzővel együtt lépheti át például Weöres Sándor dolgozószobájának küszöböt, zárt írói világok kerülnek fénybe. Mindent jól látunk az arcokon, bútorokon. Pontosabban mindent úgy látunk, ahogyan Bertha Bulcsu látja, leírja. Sajátságosan friss hangon tudósít látogatásairól. Nyers kíméletlenséggel kutat a közös élmények és legendák között az emberi lényeg után. Miközben kérdez, poharat emel író barátaival, maga is lelepleződik. Írói eszközökkel dolgozik, így az interjúk szinte novellákká lényegülnek. Ezekben a különös novellákban az írók élete a mese, a történet, s az írók valóságos személye a központi hős. Egyszerre van szó álmokról és tényekről. Ezekben a furcsa ténynovellákban sokszor a szerző maga is szereplővé válik, különösen, ha régi balatoni nyarakra vagy Pécs tünékeny balatoni ragyogására terelődik a szó. A Meztelen a király oldalain tizenöt íróval köthet az olvasó közeli, emberi ismeretséget.

Bertha Bulcsu dedikációjával.