Pomogáts Béla: Műhely Erdélyben. Tanulmányok és kritikák

Az erdélyi magyar irodalom műhelyeiről és műhelyszervező egyéniségeiről, tehát irodalomtudósokról, kritikusokról, szerkesztőkről írott kisebb-nagyobb tanulmányaimból válogattam össze egy kötetre valót. Valójában "leletmentés" ez a kötet is, amelyet, reményeim szerint, ugyanennél a kiadónál majd több hasonló kis könyv követ.
Az irodalom, általános felfogás szerint, nem csupán írói alkotások és következésképp életművek összessége, minthogy része az irodalmi élet, az irodalmi intézmények, tehát a könyvkiadás, a folyóirat-szerkesztés, az írószervezetek munkája is. Ez utóbbiak alakítják ki az irodalom műhelyeit. Ezeknek a műhelyeknek mindig nagy szerepük volt (és van) az irodalmi alkotások létrejöttében, és mellettük a műhelyszervező egyéniségek, az irodalom értelmezésére vállalkozó tudósok, kritikusok és tanárok is hagyományosan nagy szerepet vállaltak. Különösen az 1918 utáni Erdélyben, ahol ezeknek a műhelyeknek: könyvkiadóknak, folyóiratoknak, irodalmi társaságoknak nem egyszerűen irodalomszervező, hanem nemzetvédő és -megtartó küldetést kellett magukra vállalniok. Az Erdélyi Helikon vagy az Erdélyi Szépmíves Céh ugyanúgy a nemzeti közösség erősítésében és a nemzeti identitás védelmében végeztek munkát...

Pomogáts Béla dedikációjával.