Szenczei László: Nem mindenki jut el Floridába

Szenczei Lászlót a harmincas évek közepén az egyik legtehetségesebb fiatal erdélyi íróként tartották számon. 1941-től élt Budapesten, de továbbra is szoros kapcsolatban maradt Erdéllyel: munkatársa volt a Termés című folyóiratnak, regényt írt A halál és tanítványa címmel Apáczai Csere Jánosról. Nem volt szerencsés író, életének utolsó évtizedeiben Magyarországon némiképp az irodalmi élet perifériájára szorult, művei nem mindig kaptak megfelelő kritikai visszhangot, néha csak keletkezésük után évtizedekkel tudta őket megjelentetni. Drámai kísérleteit is így adta ki élete utolsó éveiben. A legjelentősebb közülük a Nem mindenki jut el Floridába (1980), 1963-ban keletkezett. A kétrészes mű két nővér drámája, mindketten Aradról származnak, s egyikük Budapesten, a másik Amerikában él. Az amerikai több mint harminc év után meglátogatja húgát Magyarországon, majd húga is elutazik hozzá Amerikába. A kispolgári és kisvárosi magyar világ széthullásának sajátos példázata a két nővér története. Mindez két ellentétes mentalitás állandó összecsapásában. Hiteles elemekből épül föl a dráma, egyéni sors, alkat és történelmi körülmények szálai szerves művé fonódnak össze. Túlzás nélkül mondhatjuk, ha megjelenik keletkezése idején, hozzájárulhatott volna a drámai műfaj hazai megújulásához. (Forrás: A magyar irodalom története)