Kosár
"Zavarba ejtő versek: nagy egyenetlenségek és mégis harmónia, naiv avultságok és mégis valami friss, új íz. A költő akárhányszor mintha még a Farkas Imre fehér és rózsaszín járszalagjain tanulgatná a poézis útjain való indulgatást. Randevúk bánatát nyögdécseli, ilyeneket mond: "Adieu, nyárvégi álom!", meg: "Csak addig él szívünk, amíg szeret!" S közben érett, teli sorok, plasztikus kép az asztalon heverő karperec arany félköréről, egy tavaszi vers, melyben meleg szélsuhogás zenél, egy másik, finom víziójú költemény a "Falusi bakterről", akinek "lámpása bújik az eresz alatt." Egyelőre egy fiatal lélek aeol-hárfája áll előttünk, mely minden kósza szélre szelíd bánatú, szinte ritmustalan zengéssel felel: sok, zavaros hanggal, de olykor tökéletes hangulatú rezgésekkel is."
Tóth Árpág. Nyugat, 1921
