Mihalik Béla, Szomolányiné Farkas Klára: Kézzel festett textíliák

˝Festett textíliákkal már a legrégebbi történelmi időkben találkozunk. Nehéz megállapítani, hogyan festették ezeket a ruházati célokra használt anyagokat: a festék vizes oldatába mártva az anyagot, vagy úgy, hogy arra a mintákat, ornamenseket kézzel, ecsettel vitték fel. Az utóbbi módszert nevezzük egyébként a textíliák kézi festésének. Tény, hogy vannak textíliák már a legrégebbi időkből is, amelyekre a mintákat különféle festékkel kézi úton vitték fel, rajzolták rá. Különösen Keleten, Japánban és Kínában terjedt el ez a módszer. Az úgynevezett lekötözéses: ikat-, plangi-technikák kialakulási helye Dél-Amerika volt. Igen sok, még az inkák idejéből maradt textilemlék bizonyítja ennek a sajátos technikának ősi voltát. A kézzel festett és ruházati célokra legnagyobb mennyiségben felhasznált textíliák tulajdonképpeni szülőhazája Jáva és a kelet-indiai szigetek. A jávai batikolt szövet az egész világon ismert egzotikus és keresett textília, és ma is komoly kiviteli cikke szülőhazájának. Nem tudunk arról, hogy más helyeken is foglalkoztak volna hozzá hasonlóan, iparszerűen a textíliák kézi festésével. Hazánkban 1944-ig szintén csak kis számú művelője volt e szakmának, s főleg jávai batikutánzatokat készítettek. Hosszú időn át festésnek neveztek minden olyan kezelést, amelynek segítségével valamilyen anyagnak a színét megváltoztatták. A színt adó kezelések és anyagok egyre nagyobb differenciálódása azonban szükségessé tette a fogalmak pontosítását is. Így ma, különösen a textiliparban, festésnek nevezzük azokat a műveleteket, amelyeknek során a színt adó anyagokat, általában oldhatatlan színes porokat, az ún. pigmenteket, valamilyen kötőanyaggal visszük fel a textíliára. Ezek a festékek, a falfestéshez hasonlóan, a szálasanyagokon megtapadnak és annak többé-kevésbé tartós festődését eredményezik...˝