Károlyi László: Szövő- fonóipari nyersanyag, fonál és készárú lexikon

A szövő- és fonóipar termékeinek elnevezése a kereskedelemben igen változatos. Az elnevezések többféle eredetűek. A fonalak, kötött-szövött áruk egy részét a bennük levő nyersanyagokról nevezik el. Ilyenek pld. gyapjúfonál, lenvászon, selyemszövet, jutazsák, teveszőr takaró, kókusz szőnyeg, lanitál stb. Más részük a feldolgozási helyről kapta nevét pld. irlandi vászon, brüsszeli csipke, manchester szövet, erdélyi szőttes stb. Ismét más anyagok egyének nevét viselik pld. Gobelin szőnyeg, Jäeger áru, Maco pamut stb. Sok árut felhasználása szerint neveznek el pld. bútorszövet, ruhaszövet, könyvkötő vászon, -zsákvászon stb. Igen gyakran a kötési mód adja a szövet nevét pld. vászon, ripsz, sávoly, atlasz stb. Az elnevezések legnagyobb része azonban általános, kereskedelmi elnevezés, mely az előbbi csoportok egyikébe sem foglalható, ilyenek: habselyem, eponge, freskó, goldsol, imprimé, lamé, lavabl, gloria stb. Általában kedveltek a kereskedelemben a külföldi, főleg francia, angol, német, olasz elnevezések.
Ebből a rövid összefoglalásból is már tisztán láthatjuk, hogy valamilyen szövő- fonóipari anyag elnevezéséből nem következtethetünk szükségképen annak nyersanyagára, de semmiesetre sem minőségére. Már pedig a vásárló közönséget elsősorban ez érdekli.