Tápay-Szabó László: Az emberiség története

Az emberiség történetének elbeszélését az emberi nem keletkezésének megmagyarázásával kellene kezdeni. Mózes első könyve alapján az iskolában tanultuk: »Megalkotta Isten az embert a föld agyagából, arcára lehelte az élet leheletét és élőlénnyé lett az ember.« Ez volt Ádám, az első férfi. Az első nőt külön teremtette az Isten : »Mély álmot bocsáta Ádámra s mikor az elaludt, kivevé egyik bordáját s hússal tölté ki helyét; azután asszonnyá épité az Úr Isten a bordát, melyet Ádámból kivett.« Azt is írja Mózes, hogy Isten az embert az ő "képére és hasonlatosságára" teremtette. Ebben meg is nyugodott nemcsak a zsidóság, hanem az egész keresztény világ is, míg Darwin el nem készült a fajok keletkezésére vonatkozó elméletével, amely szerint egy fajból a körülmények hatása alatt idővel egy új faj keletkezhetik. Ezt az ú. n. fejlődési elméletet a katolikus egyház kárhoztatja, de vannak országok, ahol szembeszállnak vele egyes protestáns felekezetek is. Róma a maga álláspontját 1909 június 30-án szabatosan kifejezésre juttatta, amikor kimondotta, hogy Mózes elbeszélését nem kell ugyan szó szerint értelmezni, de hinni kell, hogy az emberiség egy emberpártól származik, az ember egymástól különböző két alkatrészből, testből és lélekből áll, az ember az Isten képmása, a teremtés koronája, a nő ugyanolyan ember, mint a férfi, de a házassági kötelékben a nő a férfitól függ«.