Marczali Henrik: Cobden történeti jelentősége. A Magyar Cobden-Szövetségben 1921. november 18-án tartott előadás

Rikárd Cobden, angol államférfi, szül. Dunfordban (Sussex) 1804 jun. 3., meghalt 1865 ápr. 2. Miután atyja elvesztette vagyonát s családját nagy nyomorban hagyta, C. juhokat őrzött, majd csekély iskolai tanultsággal Londonba ment, ahol egyik rokona kartongyárában kapott alárendelt állást. Óriási szorgalmával rövid időn a gyár külföldi ágensévé küzdötte föl magát s ebben a minőségben beutazta Európa és Észak-Amerika jórészét; nemsokára résztulajdonosa volt Manchesterben egy kartongyárnak, amelyet célszerü ujításaival fölvirágoztatott. Ekkor adott ki két politikai röpiratot: Anglia, Irország, Amerika és Oroszország cimek alatt, amelyekben kedves eszméjét, az államok szabad kereskedelmi összeköttetésén alapuló békét hirdeti. Röpiratai hatottak s ennek köszönheti, hogy 1835. megalapíthatta az Athenaeumnak nevezett intézetet, mely az iparos ifjak szellemi kiképzésére volt szentelve. C. ezután keresztülvitte, hogy Manchester igazgatását az arisztokrata földesur kezéből egy választott községi tanács vette át, melynek ő is tagja volt. Csakhamar a kereskedelmi kamara elnökévé választották. Itt indítványozta 1838., midőn a gabonatörvény módosítását hozták szőnyegre, hogy ezt a törvényt, mely csak a földbirtokos arisztokratáknak használ, töröljék el teljesen. Indítványát 1838 dec. 13. fölterjesztette a parlamenthoz, s az iparosok számtalan kérvénye csatlakozott hozzá. C. megalapította a hires Anti-Corn-Law-Leaguet (l. o.) és bámulatos buzgósággal működött ennek szervezése körül, folyton hirdetve a föltétlen szabad kereskedés megvalósítását. 1841. a parlamentbe választották, s ettől kezdve öt ülésszakon át folytatta lelkes harcát a földbirtokos arisztokraták ellen, beszédeiben, erőteljes szinekkel festve a nép nyomorát, mig végre az 1845. rossz termés általánossá tette a mozgalmat, melyhez most már a középosztály is csatlakozott. Peel Róbert elismerte, hogy engedni kell az ország kivánságainak, s 1846. 3 évi időtartamra föl akarta függeszteni a gabonatörvény hatályát. C. ezzel nem elégedett meg és a törvény eltörlését követelte. Végre 1846 juniusában az u. n. monstre-vita után C. győzött, és Peel maga elismerte, hogy a nagy reform főérdeme őt illeti. Nyilvános adakozásból 100 000 fonttal tisztelték meg követői. 1849. Palmerston a whig-minisztériumban egy tárcát ajánlott föl neki, melyet azonban C. nem fogadott el, hanem nagyobb utat tett Európában, hol mindenütt nagy kitüntetésekkel, ovációkkal fogadták. Eközben Westriding kerület (Yorkshire) 38 000 szavazattal képviselőjévé választotta s 1849. az ő közreműködésével törölte el a parlament a hires Navigations-actot. C. most a szavazatjog kiterjesztésén és a béketársulatok szervezésén működött s az előbbi célból az Anti-Cornlaw-League helyébe a Financial-Reform-Associationnal egyesült választási reform-szövetkezetet léptette. Lelkesen szónokolt Palmerston beavatkozási politikája ellen és 1853. népszerüsége rovására az Oroszországgal való háboru ellen izgatott. 1857. bizalmatlanságot is szavaztatott a kormánynak, azonban az uj választásoknál a háboru-párt legyőzte Cobdenéket. C. Amerikába ment, s még utazása alatt képviselővé választották, az ujból kormányra lépő Palmerston pedig a kereskedelmi tárcával kinálta meg, C. azonban mindkét állást visszautasította, mert nem akarta magát egyik párthoz sem kötni. Folytonos összeköttetésben állott a magyar emigrációval és kivált Kossuthtal, s ügyünket magáévá tette. (V. ö. Kossuth: Irataim.) 1860. lényeges része volt az angol-francia, szabad alapokon nyugvó, hires kereskedelmi szerződés megkötésében s tovább működött mint a parlamentnek független tagja. Több röpiratot adott ki a békés haladás érdekében (p. The tree panics). Bright (l. o.) parlamentreformi mozgalma alatt C. határozott állást foglalt a déliekkel küzdő észak-amerikai államok mellett. 1864 őszén tartotta utolsó nagy beszédet, ismét a beavatkozási politika ellen szónokolva, de erre előállott régi mellbaja és vissza kellett vonulnia a politikától. Betegsége dacára részt szeretett volna venni a kanadai kérdés békés megoldásában, ezért Londonba is utazott, ahol azonban utolérte a halál. A hires államférfi emlékére barátai Cobden-klubot alakítottak, melynek főcélja a szabad kereskedelmi eszmék terjesztése, s mely évenkint megüli vezérének emlékét. Több szobrot emeltek neki és pedig nemcsak hazájában, hanem a külföldön p. Verviesben is. C. politikai dolgozatai: The political writings of R. C. cim alatt 1867. jelentek meg 2 kötetben, beszédeit pedig 1870. adták ki: C."s speeches on questions of public policy cimmel. - L.: Salis-Schwabe: R. Cobden (Páris 1879); Holtzendorff: R. Cobden (Berlin, 1874); Morley: The life of R. C. (2 köt., London 1881); Léon Say, C. (Páris 1892).