II. János Pál (Karol Wojtyla): A Mi Urunk testvére

Karol Wojtyla, aki ma II. János Pál néven a római katolikus egyház feje, fiatal korában verseket és drámákat írt, a háború alatt színházat alapított, itt maga is fellépett és rendezett. Akkoriban sokat foglalkoztatta a kiváló lengyel festő, Adam Chmielowski alakja, aki diákkorában részt vett az 1863-as felkelésben, ahol súlyosan megsebesült, és fél lábát vesztette. Chmielowski később a szegények iszonyú nyomora láttán lemondott fényes művészi pályájáról, hogy 1888-ban Albert testvér néven kolduló rendet alapítson a legszegényebbek gyámolítására. Szent hírében halt meg Krakkóban, 1916 karácsonyán. Albert testvért 1983-ban avatta boldoggá Krakkóban Őszentsége, II. János Pál pápa, és ő vezette szentté avatási szertartását is 1989-ben a római Szent Péter-bazilikában. Karol Wojtyla már pappá szentelése után, 1944-1950-ben írta meg századunk lengyel Szent Ferencéről szóló darabját, de csak pápává választása után, 1979-ben publikálta a krakkói katolikus hetilapban. A drámát sok nyelvre fordították le, Krakkóban és Varsóban állították színpadra. Nálunk Szikora János rendezésében mutatta be a pécsi Nemzeti Színház a Szentatya közelgő magyarországi látogatása alkalmából. A könyvet Adam Chmielowski festményeivel illusztráltuk. "A szentek nemcsak a saját korukat fejezik ki, hanem mindig megelőzik azt. Albert testvér életét vizsgálva meggyőződhetünk róla, hogy egyszerre fejezte ki és előzte meg a maga korát. Ezáltal lett ő a mi korunk embere." Karol Wojtyla bíboros, 1977.