Martin Gumpert: Dunant. A Vörös-Kereszt regénye

Jean Henri Dunant (Genf, 1828. május 8. - Heiden, 1910. október 30.) svájci közéleti személyiség, üzletember, a Nemzetközi Vöröskereszt alapítója. Az 1859. évi solferinói ütközet alapján felismerte, hogy az osztrák és francia áldozatok jelentős része azon sebesült katonák közül kerül ki, akik nem jutottak időben megfelelő elsősegélyhez, illetve orvosi ellátáshoz. Elképzelése szerint olyan nemzetközi szervezetre van szükség, amely bármely hadviselő fél szempontjából semleges, ezért elvárható, hogy humanitárius és ingyenes ápolási szolgáltatásainak nyújtását egyik hadviselő fél se akadályozza meg vagy korlátozza. Ennek az elképzelésnek a valóra váltása az 1863-ban Genf-ben általa alapított Vöröskereszt Nemzetközi Bizottság. 1864-ben a hadra kelt seregek sebesültjeinek, betegeinek védelmével, hadifoglyokkal való bánásmóddal, a polgári lakosok védelmével foglalkozó nemzetközi tanácskozáson elfogadott első genfi egyezmény szövegének megfogalmazója. 1888-ban Randal Cremerrel a háborús viszályok békés elintézésére megalapította az Interparlamentáris Uniót. Tevékenységéért 1901-ben megkapta az első ízben odaítélt Nobel-békedíjat. Solferinoi emlék címmel 1862-ben könyvet írt, melyben a háború borzalmait írta le.