Emlékkönyv Szent Gellért püspök halálának 950. évfordulóján 1046-1996

Szeretettel köszöntöm Szent Gellért védőszentünk halálának 950. évében Egyházközségi Értesítőnk jubileumi számának, az Emlékkönyvnek olvasóit. Amikor anyaszentegyházunk 1083-ban István királyunkat, fiát Imrét és nevelőjét Gellért püspököt a példaadó szentek sorába emelte, nem hitte, hogy az ő mennyei dicsőségükhöz valamit hozzá is tehet. Évenként visszatérő ünnepük a szentek földi közösségének figyelmét akarja elfordítani a kikerülhetetlen földi gondoktól. A mindennapi megélhetésért vívott harc és sok munka, akaratunk ellenére elveszi erőnket, energiánkat és figyelmünket a legfontosabbról: hogy mindent Isten kegyelmének köszönhetünk. A mi szentjeink végtelen energiával sok-sok munkával vetették meg a történelmi Magyarország alapjait. Ha csak a szokásos mércével mérnénk, emberfeletti az a munka, amivel magyar népünket Szent István királyunk, Szent Gellért és egyházmegyéket alapító püspöktársai önmagukat és fáradságot nem kímélve bevezették népünket Európába. Bencés szerzetesek segítségével megteremtették az iskolarendszert. Alig néhány évtized alatt minden tíz falu megépítette a saját templomát. Amikor Szent Gellért 1046-ban a vértanúság kegyelmében részesült, akkor több, mint harmincéves vágya teljesült.
Ezekkel a gondolatokkal adjuk kézbe Egyházközségünk tisztelgését legelső szentünk előtt. A magyarság évezredes tisztelete egyúttal a magyarság és kereszténység összetartozásának szép példája. Köszönet illeti mindazokat, akik írásukkal, munkájukkal hozzájárultak az ünneplés tartalmasabbá tételéhez.