Ortutay Gyula: Napló II. 1955-1966

A napló írója Ortutay Gyula néprajzkutató és kultúrpolitikus 1910. márc. 24-én született Szabadkán és 1978. márc. 22-én halt meg Budapesten. 1934-ben a szegedi egyetemen bölcsészdoktori és magyar-latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett. 1930 őszétől a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuménak alapító tagja. Itt kötött mély barátságot Radnóti Miklóssal, Reitzer Bélával, Buday Györggyel, Baróti Dezsővel. 1935-ben Budapestre költözött. 1935 – 44-ben a Magyar Rádió tisztviselője, maid irodalmi osztályának helyettes vezetője, közben Kozma Miklós belügyminiszter két fia mellett házitanító volt. 1938-ban feleségül vette Kemény Zsuzsa (1913 – 1982) táncművészeti szakírót, akitől két leánya és egy fia született. 1940-től a szegedi egyetemen a magyar népköltészet című tárgykör magántanára, 1945-től címzetes nyilvános rendkívüli tanára. 1943-tól az FKgP ún. polgári tagozatának egyik vezetője. Bajcsy-Zsilinszky Endre felkérésére készítette el az FKgP művelődés- és oktatásügyi programját. A II. Világháború idején került kapcsolatba a kommunistákkal, akikkel 1945 után a kisgazdapárti balszárny egyik vezetőjeként szorosan együttműködött. 1945 – 47-ben a Magyar Központi Híradó Rt. (Rádió, Magyar Távirati Iroda, Filmhíradó) elnöke. 1947. március – 1950. február között vallás- és közoktatásügyi miniszter; 1948-ban végrehajtotta az iskolák államosítását. 1950 – 52-ben a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának vezetője. 1946 – 51 -ben a budapesti egyetemen a néprajz nyilvános rendes tanára, 1951 – 68-ban a folklór tanszéken tanszékvezető egyetemi tanár; 1957 – 63-ban az egyetem rektora, 1968-tól címzetes egyetemi tanár. 1967-től haláláig az MTA Néprajzi Kutató Csoport igazgatója. 1957-től a Hazafias Népfront főtitkára, 1964-től alelnöke, 1958-tól haláláig az Elnöki Tanács tagja. 1964-től a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) elnöke. Vezető szerepet töltött be a magyar néprajztudományban. Kezdeti irodalomtörténeti érdeklődés után figyelme teljesen a népi kultúra felé irányult. Tanulmányai és gyűjtései jelentős szerepet játszottak a modern magyar folklorisztika megteremtésében. Ortutay Gyula 1938-tól naplót írt, amiről senkinek nem volt tudomása.
Fia, Ortutay Tamás szobrász emlékei szerint csupán célozgatott a dobozra, aminek tartalmát halála után harminc évvel közzé kell tenni.