Kereszty Rókus: Sugárzó lelke tovább világít. Sigmond Lóránt O. Crist írásai

„Találkozunk sziporkázó egyéniségekkel, akik életükben lenyűgözik a tömegeket, de haláluk után ragyogásuk hamar elhalványul, eltűnnek a történelem süllyesztőjében. Lóránt atya életében nem mozgatta meg az országot, talán még egy nagy templom hallgatóságát sem. De vannak, akikben 36 évvel halála után emléke egyre erősebb, mintha igazi nagyságát csak most kezdenénk megsejteni. Mindig kerülte a feltűnést. Bár Enrédy Vendel apát úr letartóztatása után apáti helytartó lett, személye jelentéktelenségéről olyan sikerrel győzte meg a kommunista hatóságokat, hogy tizenegy évig csak figyelték, de nem tartóztatták le. Így tizenegy évig vezette az akkor több mint 230 tagból álló, szétszórt magyar Ciszterci Családot. Mindegyik rendtag személyes sorsát szívén viselte, gondoskodott a betegekről, utánament a bajbajutottaknak, s közben megszervezte a rendi növendékek továbbképzését. Nemcsak a meglévő fiatalokról gondoskodott, hanem illegálisan új novíciusok felvételét és nevelését is vállalta. Az ő tizenegy éves, hivatásokat toborzó és megtartó működése nélkül 1989-ben még sokkal nehezebb lett volna a ciszterci élet újrakezdése Magyarországon.”