Szép Ernő: A Hortobágy

„Én azt mondom, hogy ezt a finom, szerény, kedves, szeretettől lelkendező kis könyvet minden okos tanító és tanár elolvastathatná a gyermekekkel, amikor a Hortobágyról, az Alföldről, a pásztorkodásról, a délibábról, a népdalról stb. esik szó. Én, ha tanító lennek, magam olvasnám fel egy-egy éppen alkalmas fejezetét s nem adnám fel leckére s nem kérdeznék belőle, hogy az impressziók hamvasságán semmit se rontsak. S tenném ezt éppen most, amikor annyit beszélnek a magyarságról s amikor felnőtt emberek szívében sem árt kissé felkelteni a messzehagyott primitívség, tisztaság és egyszerűség hangulatait. Meg kell azonban mondani, hogy Szép Ernő bájos pasztellképeit Mühlbeck Károly üres, rideg, dilettáns «illusztrációi» minduntalan zavarják. Majd minden oldalon ott sérti az olvasó szemét egy-egy úgynevezett tollrajz s kitépi a könyv hangulatából. Pedig milyen szép lett volna a Hortobágy, ha az illusztrációk úgy símulnának benne az íróhoz, mint például Tersánszky Kakuk Marci-jában Fáy Dezső tollrajzai. Nem is szólván arról, hogy nehéz viszonyok között élő komoly művészek ambicióját s keresetét növelné a giccstől elforduló igazi könyvkultúra. A közönség ízlésének nevelése pedig, azt hiszem, szintén megfontolandó.” Kodolányi János