Mika Waltari: Antero nem tér vissza

"Ezerkilencszázharminckilenc nyara, soha vissza nem térő boldog nyár. De az öregek lelkébe akkor már bizonytalanság és félelem lopódzott, az ifjú szívekben pedig nyugtalanság parázslott. A fiatal finn férfiak felütött fejjel hallgatóztak, a lelkükben dagadó érzések hatalmában olyanok voltak, mint a madár, amely kiterjesztett szárnyait suhogtatva felröppen a magasságokba. És alkonyatkor a fiatal anya szenvedélyes hévvel szorította magához gyermeke fejét és a szíve majd szétpattant a gyöngédség árjától: már sejtette, hogy el is veszítheti azt a gyermeket. Milyen szép volt az a nyár. Milyen fehérek voltak a júniusi puha éjszakák, hogy illatozott a mesgyéken a júliusi pázsit, milyen nyugtalanul lobbant fel a megsötétült erdő szegélyén az augusztusi villámlások fénye." Így kezdődik Mika Waltari háborús regénye, amelyet valódi hazafias felbuzdulásból írt.

A borító elválik a könyvtesttől.