Szép Ernő: Hetedikbe jártam

Ha lesz türelmök idefigyelni kérem, hát elmondok egy borzasztó nagy botrányt. Mink csináltuk azt Szentmártonban, mikor hetedikbe jártunk. Nő van a dologban. Szoknya, uraim ! Megmondhatom kérem, hogy akkor abban a heccben Szentmártonban én vittem a fő szerepet. Nem akarok mindjárt magamról beszélni, csak jelzem, hogy az eset legjobban énrám tartozik, sőt azt hiszem, senkinek az egész Szentmártonban eszébe nem jutott azóta sem az ügy, még azoknak a fiúknak, akik benne voltak, még azoknak is egészen kimehetett egy ilyen gyerekség a fejökből, hisz hol vagyunk már Szentmártontól, meg a hetediktől, nagy isten. Azokat a fiúkat, azokat ugy gondolom, hogy mind prima emberek máma, tanár, doktor, rendőrkapitány, mérnök, gyógyszertáros, anyakönyvvezető, állomásfőnök, meg főkönyvelő, egyenkint akkori kiutalt ábrándjaik szerint, s meg vannak házasodva s a fejök bővebb lett s ki van alakulva s mindegyiknek ott van valamilyen forma pakombart a füle előtt, mint akkor megvolt a fülök előtt a saját pakombartjok az akkori tanároknak, rendőrkapitányoknak, főkönyvelőknek. Jaj, azok a fiuk nem teszik le a pakombartot, nem lesz megint az a fiu arcuk és nem ülünk egyszer sem már ugy együtt az osztályban, meg nem lökdösődünk a folyosón, se nem megyünk ki a Berettyópartra tanulni, soha, de soha, ez uraim, ez, cz bámulatos, nem? ez, hogy az élet már igy marad, hogy nem lehet visszasrófolni valamelyik évbe, egy valamilyen napba, egy órába, csak egy órát az életből ismét. De nem, nem soha!

Kötése megtört.