Karinthy Frigyes: Karinthy Frigyes kiadatlan naplója és levelei

„Minduntalan rajtakapom magam hogy úgy gondolok rá mintha élne. Például az imént arra gondoltam, mit szól majd ehhez az íráshoz? Tudok-e olyant mondani ami őt is érdekelheti? Milyen csalódás rádöbbenni hogy ő ezt nem olvassa már! Nemcsak ezt: semmitsem fog már olvasni, akármit írok is, semmitsem fog tudni rólam eztán, akármit csinálok. Ő nem halt meg bennem: de én meghaltam őbenne. Csak most jutok tudatára, mennyire megszoktam őt, mint életem tanuját. Kortársaim sorra dőlnek ki mellőlem; ahogy ő mondta: „erősödik a tüzelés”. Én úgy érzem: egyre sűrűbb a csönd. Az ember másokban él. Minthacsak hegyek dőlnének ki, minden naponta visszhangtalanabb. A levegő ritkul körülöttünk.
Lám, lám, magamat siratom, pedig őt kellene... Dehát nem tudom őt halottnak érezni! Tudat alatt valahogy meg vagyok győződve hogy él, és hogy ezt a kalandot is épolyan tiszta öntudattal, éber kíváncsisággal tapasztalja végig, mint két évvel ezelőtt az agyműtétet, melyről híres könyvét írta. Hisz lényéhez tartozott hogy éljen és figyeljen. Nem csodálom hogy halálhírével kapcsolatban mindenki a „mennyei riportot" emlegette. Szinte nem csodálnám, ha meg is csinálná ezt a riportot.”
Babits Mihály

Babits Mihály bevezetőjével.