Váradi Antal: Legendák könyve

Váradi Antal (1854 – 1923) bölcseleti doktor, drámaíró, a Kisfaludy Társaság tagja és a Petőfi Társaság főtitkára, udvari tanácsos, országos színművészeti akadémiai igazgató. Váradi Aranka színésznő édesapja. Már egyetemi hallgató korában három évig járt a színészeti iskolába, e pályára mintegy utalták alakjának és hangjának előnyei; azonban a sors úgy akarta, hogy ne színész legyen, hanem drámaíró. 1874-ben pályázott először az Akadémiánál a Karátsonyi díjra Iskariotjával; később négyszer nyert akadémiai jutalmat.
Írni már gimnazista korában kezdett és a pécsi irodalmi (önképző) körben nyerte az első pályadíjakat; ennek később elnöke lett; ezen kör évkönyveiben jelentek meg első versei és szépirodalmi dolgozatai. Már Pécsről küldözgetett verseket a Fővárosi Lapoknak, ahol 1873. február 6-án jelent meg első verse; 1873-tól írt még az Ellenőr, a Pesti Napló, Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Magyarország és a Nagyvilág és a Budapesti Bazárba, stb. Mint VII. és VIII. osztályos tanuló Pécsett már Tóth Kálmán Bolond Miskájának rendes heti versírója volt és az maradt 1872-ig.
1876-ban a Petőfi Társaság, 1889-ben a Kisfaludy Társaság választotta meg rendes tagjának; a Petőfi Társaság főtitkárának nevezték ki. Tagja volt a nagyváradi Szigligeti Társaságnak, 1895-től pedig dramaturgja a Nemzeti Színháznak; 1886-ban a francia akadémia tisztje címét nyerte