Franyó Zoltán: A kárpáti harcokról

"Franyó Zoltánnak a kárpáti harcokról megjelent írásai már akkor feltűntek, amikor a napilapokban kerültek a közönség elé. Most, hogy könyvben összegyűjtve fekszenek itt, minden egyes írása támogatja a másikat és felfokozza a könyv értékét. Egyenletes, meleg, szép könyv, emberi átélések a háborúból minden merev fontoskodó póz és sablonos történelmieskedő pátosz nélkül. Pedig benne vannak a halál árnyékából kihozott idillek, a nyomorult szenvedések, a halállal való versenyfutás, a megrázó egyszerű hősiesség, a gigantikus tömegpusztulás, mindaz az ámulatba ejtő szenzáció, amit polgári életre berendezkedett lelkünk, káprázó ellentmondással fogad, de amit a háború üzeme ellenállhatatlan erejű parancsaival természetessé avat. Izgató és magával sodró könyv. De nem a háború iszonyatait érdekfeszítő bonyodalmakká szövő frivolitás által elért izgalom ez és lekötő hatása sem valami mesterséges felfokozás. Egyszerűen azért ilyen, mert megtaláljuk benne az embert. Vannak sokan, akiket annyira undorít a háború véres utálatossága, hogy megvetnek mindent, ami a szörnyű káoszból kitör és az emberiség figyelméért verseng, vannak, akikben annyira megrendítették az életben való hitet az elképzelhetetlennek tartott és most természetes állatiasságok és barbárságok, hogy semmit sem akarnak tudni arról, amit az öldöklések vérbe és füstbe borítanak. De sokkal többen vannak, akik ebben a ránkszakadt átokban mohón és dobogó szívvel keresik az embert. Mi történik drága testvérünkkel, az emberrel a lövészárkok rohadt fenekén, az ütközetekben, a táborban, az őrálláson? Erről, ami poklok megpróbáltatásaiba távozott drága testvérünkről az emberről kapunk ebben a könyvben egy pár őszinte, becsületes néha az író személyén át adott tudósítást, miknek egyszerűségét, átvilágítja a minden hivalkodástól ment írói készség. Franyó könyve háborús riportgyűjtemény, a riport magasabb értelmében. A világháború eseményei nagyon sok megrendült lelket indított írásra, a harcterekről csak úgy özönlik a se nem hivatásos író, se nem hivatásos újságírók munkája. Az események erőszakos nagysága, mely az emberek lelkét a véres szántóföldeken, holttetemekkel bevetett sivár hegyoldalakon, vérrel itatott patakok mentén, az ágyuk földrengésében, a rohamok őrületében kiveti sodrából, fölfakasztja bennük az ősi elbeszélőt. De a húsvéti bárányok ezen lelkünkbe markoló csengettyűszavából a háborúnak még a részleteit sem tudjuk megjeleníteni. A hajdani arénák zengő kora ez, onnan a messzeségből e papírfoszlányaival kiáltják az itt hagyott világnak! - Ave Caezar! Morituri te salutant!" Barta Lajos, Nyugat