R. H. Bruce Lockhart: Egy brit diplomata emlékei

"Viharos és tarka életemben a Véletlen nagyobb szerepet játszott, mint amennyire joga lett volna. A hiba ezért egyedül engem terhel. Sohase kíséreltem meg, hogy tökéletesen ura legyek sorsomnak. Minden cselekedetemet a pillanat legerősebb ösztönzése irányította. Amikor a véletlen szédítő magasságokba emelt, kinyújtott kézzel fogadtam ajándékait. Amikor letaszított a magas oromról, zokszó nélkül viseltem el ütlegeit. Vannak órák, amikor engem is elfog a bánat és megbánás. Tudok annyira magamba nézni, hogy érdekeljen a saját lelkem vizsgálata. Ez az önelemzés azonban mindig mértéket tartott. Sohasem volt beteges. Változó pályám hullámzásait nem serkentette és nem gátolta. Nem segített rajtam semmit abban az örök küzdelemben, amelyet az ember saját magáért saját maga ellen visel. Csalódások nem gyógyítottak ki elpusztíthatatlan romanticizmusomból. Igaz ugyan, hogy néha sajnálok dolgokat, amiket megtettem, megbánás azonban csak azok miatt a dolgok miatt gyötör, amiket elszalasztottam."