Igen sok emberi munka, tapasztalat, találékonyság, szépség és keserűség halmozódott fel azokban az erőkben, amelyek a társadalmat és a benne élő embert formálták. Hosszú idő telt el, amíg az ember urrá tudott lenni a természet elemi erői felett s azokat kiismerve és megzabolázva szolgálatába tudta - s egyre jobban tudja - állítani. A történelem tudománya, amikor tekintetét a múltra irányítja, éppen azokat az emlékeket keresi és vizsgálja, amelyek a föld mélyén vagy színén, ennek a hosszú útnak állomásait jelzik.
Ezek az emlékek nem mind szépek, a szó szokott értelmében. Vannak közöttük remek kőbalták, szépséges ékszerek, pompás paloták és művészi értékű templomok, de vannak durva cserépdarabok, rozsdás vaskengyelek, silány bronzpénzek és rombadőlt épületek is. Ám a múltat figyelő szakember számára egyformán értékes az, ami a szemet gyönyörködteti s az, ami éppen csakhogy régi, anélkül, hogy szép lenne.