Keöpeczi Sebestyén József: A középkori nyugati műveltség legkeletibb határai

"Nemzetünk megkeresztelkedésével a nyugati műveltség palántája a Székelyföldön is életerős gyökeret vert és sok vihart kiállott, örökéletre termett törzzsé növekedett. Róma hitből és szeretetből fejlődött műveltségének éltető kisugárzása áldásosán és el nem múlóan megtermékenyítette a lelkeket, áldozatos, alkotó munkára serkentve eleinket. Az a műveltség, mely Rómából beragyogta a Nyugatot, a Kárpátok hatalmas vonulatáig terjedt. Épen mi székelyek vagyunk az a nemzet, mely a legtávolabbi Keleten – egy másik világnézeten alapuló műveltség határán – szívvel-lélekkel Nyugat eszmeköréhez, műveltségéhez csatlakozott. Az erdélyi szász nemzet magával hozta őshazájából Nyugat műveltségét, melynek itt hatalmas tényezője lett, ami kulturemlékeink közül a legrégibbek még beköltözködésük előtti időkből származván, így az alapot a mi műveltségünkhöz nem ők adták, hanem közvetlen forrásból merítettük azt. Későbbi kulturhatásuk azonban elvitázhatatlan. Az a műveltség, mely a mi Kárpátvonulatunkon kivül van, a Kelethez tartozik; ennek világnézetéből fakadó művészete már a másik – most is elevenen, sőt megújult erővel élő – kulturcentrum, Byzánc kisugárzásának eredménye."