Merényi Ferenc: A magyar építészet 1867-1967

"Alig néhány évtizede, hogy az építészettörténet-tudomány kiterjesztette érdeklődését a mai, korszerű építészet közvetlen előzményeinek, kialakulásának és eddigi történetének vizsgálatára. Az egyetemes modern építészet keletkezésének, egy-egy önálló fejlődési szakaszának vagy egészének történetét taglaló, kiemelkedő építészeinek munkásságát bemutató, átfogó, jelentős szakmunkák – néhány korábbi, elszigetelt kísérlettől s a kortárs szakpublicisztikától eltekintve – lényében a II. világháborút megelőző évektől kezdtek megjelenni. A korszerű építészet anyagának tudományos igényű feldolgozása, történetének témakénti megjelenése a szakirodalom terén csak részben tulajdonítható annak, hogy a történetírás klasszikus törvényei szerint immár rendelkezünk – ha ugyan rendelkezünk – a szükséges – ha ugyan szükséges – ún. történelmi távlattal keletkezésének, eddigi – elhatárolható – szakaszainak felmérésére, áttekintésére és értékelésére. A fő ok az, hogy egyetlen művészet, így az építészet sem nélkülözheti tartósan – az ösztönösség ingoványos talajára tévedés veszélye nélkül – saját belső mozgási törvényeinek, ellentmondásainak feltárását, önnön fejlődése mozgatóerőinek s ezen erők tendenciáinak tudatos elemzését, végül mindennek a gazdasági-társadalmi fejlődés tényezőivel sokoldalúan és bonyolultan összefüggő vizsgálatát, s a szükséges elméleti és gyakorlati következtetések levonását."