Kosár
Szászsebes (Mühlbach, Sebeş-Alba) város Erdély délnyugati részén, a Sebes folyó partján fekszik, és feltehetően e folyóról kapta nevét is. Művészettörténeti hírnevét mindenekelőtt kivételesen szép kialakítású evangélikus templomának köszönheti. Középkori művészetünk egyik kiemelkedő jelentőségű alkotása, szentélyének korai csarnokformája, egységes térkoncepciója és magas színvonalú plasztikai dísze révén. Az eredetileg Máriának szentelt plébániatemplom a XIII. század elején alapított város főterén épült fel. (ld, 23. kép.)
A mai Szászsebes óvárosát alkotó városmagot azoknak a szász hospeseknek a leszármazottai alapították, akiket először az 1140-1150-es évektől folyamatosan, jórészt a keleti országhatár védelmére telepítettek le, a király magánuradalmát képező birtokokra. A főként flandriai, Mosel-vidéki és kisebb számban közép- és alsó-rajnai, valamint bajor vidékekről származó telepesek egy része a Felvidéken, másik része Erdélyben telepedett le. Jogaikat és kötelességeiket a II. András király által 1224-ben kibocsátott kiváltságlevél, az ún. Andreanum alapján nyerték, amelyet 1317-ben Anjou Károly Róbert és 1342-ben I. Lajos király is megerősített és kiegészített...
