Paulhans Peters: A város az emberért. Védőbeszéd a városi élet mellett

...Látszólag a város-utópiák mentesek mindazoktól a kényszerektől, amelyektől ma a világ valamennyi városa szenved: a telekspekulációtól, az építészeti divatoktól, a hibásan megvalósított városbővítésektől, a városon belül vezetett, szükség diktálta útvonalaktól. A magasstruktúrákban az egészséges élet uralkodik: nincsenek társadalmi feszültségek, előjogokból kirekesztett kisebbségek, elnyomott szubkultúrák, nincs tanteremhiány, túlzsúfolt lakás, sem a szerény jövedelműek pénztárcáját túlságosan megterhelő lakbér.
Arról azonban hallgat valamennyi utópia, hogyan lehetne mindezt megvalósítani, hogyan és miért javulnának meg a jövőben azok az emberek, akik ma lehetetlenné vagy legalábbis elviselhetetlenné teszik a többség életét. Így jönnek létra azután a fejlődésbe vetett hit elkésett emlékművei. Nem egyéb ez, mint a XIX. századnak az építészetben való újjáélesztése, annak a kornak a továbbélése, amely a technikai tökéletesség bűvöletében élt és nem számolt vele, hogy a technika az embert haszontalan játékszerré degradálhatja....

Egy-két halvány ceruzás aláhúzással.