Szigetvári György: Építészeti emlékek Somogyban. 1000-1900

"Somogy – megdobban a szív, ha elhangzik a szó – és a szívdobbanás képekké varázslódik. A falvakat féltve dédelgető zselici dombok, a nyugvást és szépséget ajándékozó balatoni part, a Rinya-parti füzesek susogó muzsikáját dúdoló, majd a Dráva melléki, messziről csalogató vidék képe jelenik meg előttünk, emberek és tájak, és a tájban, ahol azért mindig más a barkabontogató tavasz és a mustszagú ősz, egy-egy épület, melynek falai között ott bujkál a történelem, viharaival, győzelmeivel, bukásaival.
És, ahogy az egyre szépülő élet a jövőbe kergeti a történelemmé és emlékké szelídülő jelent a múlt, az emberi akarat és tehetség örök jelképeiként a formákba öntött anyagok segítségével, a kor diktálta terek épületekké válnak és váltak, hirdetve benne a kort, a szellemet és az alkotót egyaránt.
Ez a gyűjtemény egy műemlékben ugyan nem gazdag – viharzó történelme miatt szerényebb, de nekünk igen értékes és szívünkhöz nőtt emlékek birtokosának – Somogy megyének, vagy ahogyan ezt mindenütt mondják, „Somogyország”-nak építészeti emlékeit mutatja be az államalapítástól a XX, század fordulójáig, a jelen Somogyának közigazgatási határain belül, bár történeti leírásokná1 utalunk olyan jelentős somogyi helységre, mint Szigetvár, mely ma már nem tartozik megyénkhez.
A bemutatott emlékeket a romantika (1000-1241), a gótika (1241-1458¬1526), a reneszánsz (1458-1686), a barokk (1560-1795), a klasszicizmus (1795-1848), a romanticizmus (1848-1867) és az eklektika (1867-1896) stílusában időbeli és formai átfedésekkel ismertetjük.
A könyv szándéka nemcsak a múlt művészi értékeinek összefoglalása és ismertetése egy történelmi keretben, hanem az értékek megmentésére és megóvására irányított figyelemkeltés is. E könyv minden sorát a megye iránt érzett szeretet hatja át és a szerzők ezért tudtak megbirkózni a feltáró és adatgyűjtő munka minden nehézségével."