Orbán Sándor: Építmények élettartamának tervezése

"Az építmények élettartamáról és az élettartamuk tervezhetőségéről még ma is, világszerte vita folyik. A vita lényege a következőkre irányul: kell-e, illetve szabad-e az építmények élettartamáról úgy beszélni, mint ami tudatosan változtatható (tervezhető), vagy továbbra is el kell fogadni azt a korábbi, évezredeken át kialakult álláspontot, hogy „annál jobb minél hosszabb az építmény élettartama.
A szerző álláspontja szerint ez a vita ma már eldőlt. Az építmények élettartama tervezhetővé vált. Ezt bizonyítja a járműgyártás területéről vett következő példa is:
Az autóipar őskorát a manufaktúra és az egyedi gyártás jellemezte. Ebben az időszakban az autók életkorát szerették volna „végtelen hosszúvá” tenni. A gyártás ilyen alapelve szerint egy-egy autót mindaddig megjavítottak, amíg lehetséges volt. A javítás célszerűsége, illetve gazdaságossága az akkori körülmények között vitathatatlan volt, mert azonos módszerekkel, illetve technikai színvonalon történt, mint az új készítése, így a javítás mindig kisebb ráfordítást igényelt, mint az új létrehozása. Ahogy azonban az autógyártás korszerűsödött (a gyártást gépesítették és automatizálták), úgy csökkent az autók élettartama. Ez a folyamat visszahatott magára a gyártásra és annak költségeire, mert egyrészt a sorozatgyártás automatikusan csökkentette a ráfordításokat; másrészt a rövidebb élettartamigény miatt – a felhasznált anyagok azonos minősége esetén is – csökkenthetővé vált az anyagfelhasználás."