Pogány Frigyes: Képzőművészetek története. Összefoglalás

A művészettörténet tanúsága szerint a különböző művészetek, mint társas lények élnek együtt, egymás hatását kiegészítik, felfokozzák és a művészet nagy korszakaiban éppen a kölcsönös kiegészülés által létrejövő összetett művészi organizmusokban érik el a fejlődés legmagasabb fokát, (Parthenon, Hagia Sophia, Reims stb.)
Bármilyen mértékben különböznek egymástól a művészet alkotásai pl. szobor, épület, vagy kép az építésznek éreznie kell, hogy a művészet változatai mögött valamilyen közös mag, azonos gyökér rejlik, amely bár nehezen követhetően, a művészet közös lényegéhez elvezet.
Az építész művészi tevékenysége hasonló a karmesteréhez, aki a különböző hangszerek szólamaiból építi fel a zene épületét. Az építész tervezés közben nemcsak épületelemekkel, hanem szobrászati, motívumokkal, berendezési tárgyakkal kalkulál, ezért mindezeknek az elemeknek "összhangzattanával" éppenúgy tisztában kell lennie, mint a karmesternek a szólamok összecsengésével.
Az építésznek tehát a művészet szeretetéből folyó érdeklődésén túlmenően, szakszerűen kell tájékozódni a társművészetek körében.