Kosár
A falusi lakóházak iránti érdeklődés a 18. század második felében bontakozott ki Európa északi és nyugati régiójában, majd a 19. században a kontinens többi részén is. Ez a néprajztudomány felerősödésének időszaka, összhangban a nemzeti kultúrák kialakulásával. A kutatók a lakóházat — a népélet más területeihez hasonlóan — azért vették szemügyre, hogy rendszerezzék táji változataikat, típusokat alkossanak, keressék azt az alaptípust, melyból a nemzeti építészet kialakult.
A falusi lakóházak iránti érdeklődés a 18. század második felében bontakozott ki Európa északi és nyugati régiójában, majd a 19. században a kontinens többi részén is. Ez a néprajztudomány felerősödésének időszaka, összhangban a nemzeti kultúrák kialakulásával. A kutatók a lakóházat – a népélet más területeihez hasonlóan – azért vették szemügyre, hogy rendszerezzék táji változataikat, típusokat alkossanak, keressék azt az alaptípust, melyből a nemzeti építészet kialakult.
Az érdeklődés kiszélesedését jelzi, hogy a parasztházak megjelentek a világkiállításokon a század második felében, elsősorban szociálpolitikai célkitűzésekkel. Az 1867. évi párizsi, majd az 1873. évi bécsi világkiállításon bemutatott lakóházak és szakrális épületek, nem hiteles kialakításukban is tovább növelték a nagyközönség és a kutatók érdeklődését az egyszerűbb néprétegek épületei iránt. Lehetővé tették továbbá a oly fontossá váló összehasonlítást a különböző országok és tájak falusi lakóházai között. A bécsi kiállításon kilenc parasztházat állítottak ki, közülük hetet a Monarchia területéről, melyek többé-kevésbé eredeti berendezéseikkel együtt nagyon népszerűek voltak.
A svéd Arthur Haselius jutott először arra az elhatározásra, hogy a különböző svéd tájakat és népcsoportokat jellemző építményeket egy helyen összegyűjtve, állandó kiállításként őrizzék meg és mutassák be.
Törekvése, kutató- és gyűjtőmunkája, majd a kiválasztott objektumok folyamatos áttelepítése eredményeként 1891-ben nyílt meg Stocholmban az első „igazi” szabadtéri néprajzi múzeum, a Skansen, amely múzeumba tömörítve – nagy tömegek által látogathatóan – a világon elsőnek valósította meg az építészeti emlékek hosszú időre történő megóvásának problémáját. A stockholmi Skansen példát mutatott és e példamutatás nyomán létesültek a szabadtéri múzeumok először Skandináviában, majd Európa más országaiban. A városrészről, ahol elhelyezték, a Skanzen nevet kapta, ez a szó aztán jelképpé vált, és sok nyelv szókincsébe – így a magyarba is beépült, szabadtéri múzeum jelentéssel.
