Kosár
Szentendre nagyságát és ipari jelentőségét tekintve szerény helyet foglal el a magyar városok között. A Pilis hegység délkeleti lejtőjénél, a szentendrei, illetve az úgynevezett Kis-Duna partja mentén fekvő, az 1954. évi statisztika szerint mintegy 10 000 lakosú városka azonban mozgalmas történetével, változatos, régi utcaképeivel, jelentős műemlékeivel kiemelkedő szerepet tölt be.
A szinte még ma is érintetlen barokk város táji környezete ünnepélyes. A soktornyú város mögött emelkedő Pilis hegység, mint háttér, kiemeli az egyébként is mozgalmas terepő város kontúrját; a város alatt hömpölygő Duna pedig, mint a tájat gazdagító hatalmas folyó, jelentős mértékben fokozza a város harmonikus összhatását.
A folyóparttól a lejtősebb terepig épült házak, templomok szinte egye dülálló panorámát nyújtanak. A viszonylag kis városterületen halmozódó sok templomtorony, mint a hangsúlyos vertikális elemek zsúfolódó csoportja, sajátos városképet ad a Duna felől. Ez a városkép sokban emlékeztet a meg erősített középkori várakra. Bár tudjuk, hogy az említett városkép kialakulását nem várfalak által szükre szorított városmagban létesült építményeknek, hanem a mozgalmas terepnek köszönhetjük, mégsem lehet elszabadulni attól az érzéstől, hogy a város a ragyogó szépségű barokk templomok, polgári épületek, ezek által alkotott festői terek, kanyargós utcák mögött történetének régebbi korszakait is sejteti.
Valóban lenyűgöző az a hatás, amelyet Szentendre nyújt. A szinte egymás után, keresgélés nélkül feltáruló festői részletek gazdag témát adnak mindazoknak, akik a városok szépségét nemcsak egyes épületeiben, hanem azok összességét alkotó városképekben is keresik.
